Nem hallod-e? kopogtat valaki... Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn s erősen fú, esik... Ereszd be a szegény utast, ereszd!
Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen... Csak erre, erre! bátran egyenest, - A szó elég jókor lesz idebenn!
- Ah, ifju s vándor, mint a mi fiunk! Isten hozott! oldozd le saruid - Jól ég a tűz, melengesd fel magad! Szemközt fogott a csapkodó vihar:
Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! Hja, szenvedés az útas élte most...! Szél ostora s köd a kisértete; Ember s hajlék öröm reája, kit
Éhes, vonító vad kisérgete. - Nem jársz-e künn te is, szegény fiunk? Elébb, elébb! ugy hátra mért vonulsz? Tied köztünk az asztalnál a hely,
Szerény tálunk mellett bor és kalács, Elégülj meg, vidúlj fel s ünnepelj! Vendégünk vagy; szállást ad e fedél, S alatta szél - hideg, ne félj, hogy árt!
Megosztjuk, ami jót nyerénk, veled, Nyujtsd közelebb azt az üres pohárt... - Hol ünnepelsz te most, jámbor fiunk? Aztán beszélj, hadd halljam a szavad,
S hogy ifju szívednek mily álma van? Nagy cél után kellett eredned a Széles világnak ily fiatalan! Élnek-e még szüléid, akiket
Ugy érdekel szerencséd és bajod? Hazafelé fordúl-e már utad, Vagy a tiéid még messzebb hagyod? - Mikép az a mi kedves, rosz fiunk!
Mert úgy van az! oly balga a szüle, Hogy a fiak serdült korára vár... Akkor kiszállanak... S árván marad Üres fészkében az anyamadár
Bár szüntelen fáj, fáj... ilyenkor ont Az a hiány legkeserűbb könyűt, Midőn az édes vagy szent alkalom Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt...
- Mikor térsz meg, mi várva várt fiunk? Mikor telnek be édes álmaink...?! Ugy lenne majd végóránk is nyugott... De im éjfélt üt, - a hivő világ
E nagy s dicső ünnepre eljutott, Hogy reggel új, szent érzések között Hallgassuk a váltság örök szavát: Hajtsuk fejünket nyúgalomra most: -
Jer, a vetett ágy vár... jó éjszakát! - Jó éjszakát, mi szeretett fiunk!
Cookies on Poetry Cove