Jutta grófné gyönge sajkán száll
Át a Rajnán szép holdvilágnál;
Cselédnő vonja a lapátot;
S ő szól: »a két hullát nem látod,
Melyek hogy haladunk,
Kísérik csolnakunk?...
Oly gyászosan úsznak a holtak!
Lovag volt mind, - lángkedvvel, ifjan
Hűséget eskve karjaimban:
Hogy hitszegő egyik se légyen,
Azt biztosítni kelle nékem:
S őket megfogatám
S a vízbe fojtatám...
Oly gyászosan úsznak a holtak!«
A nő evez, - s míg Jutta harsány
Kacajt üt a csendet zavarván:
Két hulla a vízből csipőig,
Feltartott ujjal kiütődik,
Mint ki esküt teszen, -
Szemök néz mereven...
Oly gyászosan úsznak a holtak!