Hófelhőkkel küzd az ég,
Völgy, halom bus puszta még;
Gyors szellőin a tavasznak
Messze szállj el, barna felhő!
S langy melegben a mezőnek
Reszkető füszála felnő.
Várunk, várunk... hol maradsz
Élethintő szép tavasz?!
Jőj el és uj pázsitot hozz,
Annyi uj sir hantolatlan:
Jobb a nyugvás, szebb az álom,
Mely virágos hant alatt van.
Áll a vén cser zordonul,
De majd rája lomb borul;
Ne féltsd: hogy vésszel csatázván,
Sudára ing, ága csattog:
A szilárd gyök, törzsökével
Rendületlen áll alattok.
Tömlöcben van a patak,
Öröm s zaj meghaltanak;
De a meleg napsugártól
A rögbül is élet pezsdűl:
Visszatérnek a madárkák,
Öröm és zaj, seregestűl.
Jőj azért, szép kikelet,
Öltöztesd a bérceket!
Hadd fakadjon a halomnak
Aranyfürtü venyigéje;
Hadd csattogjon a ligetnek
Édes ajku fülmiléje!
Van tán még, amért igyunk...?
Amiért szóljon dalunk!
Hisz az élet még ki nem hal...!
Mig ki nem fogy bérceinkből,
Mig ki nem fogy kebleinkből
A magyar bor, a magyar dal!