HERÓDES.

Ne kergesd, Heródes, Azt a kis gyermeket, Mert benne: Istenre Vonod ki fegyvered!

S minden csapás, melyet Reá mérsz gonoszúl, Saját boldogtalan Fejedre vissza-húll.

Ime betelt, mit a Próféta monda rég: Rámában is hangos Kiáltás hallaték.

Búban van annyi szív, Annyi szem kesereg: Fiaikat kérvén A szegény Rákhelek.

Bethlehem s környéke Gyászban van általad S hiába öldökölt A poroszló-csapat.

Célból tesz a vétkes Gonoszt, de célt nem ér: Mentve a született... - Mért omla annyi vér?

De kiket vad dühöd Kínos halálra vitt: Azoknak látod még Halvány alakjait.

Benéznek ágyadba A mennyezet felett, Hosszúvá, szörnyűvé Teendik éjeled!

Van büszke palotád, - Kevés, ki oda jut; Eláll a fegyveres Őrség falat, kaput.

Az ajtó benn erős, Nehéz závára van, - És lángol annyi mécs, - De minden hasztalan!

Amint az éj beáll, Beáll a borzalom: Rém jön fel a földből, Áthat légen, falon.

Eszmélsz, - gondolkodol... S előtted nyiltan áll, Hogy magad vagy, kitől Igy megcsúfoltatál!

Ne üldözd, Heródes, Az égi magzatot! Ujjá alkotni e Földet ki adatott.

Még nem nyúlt a bölcsőn Túl a picinyke kéz: Széked már ingadoz, Hatalmad már enyész!

Amely elmén, sziven S világon ül tunyán; Szétoszlik a gyötrő Homály, fuvallatán.

S ha majd sok ó falat Leronta széttöre: Lesz az új épület Örök szegletköve.

Hogy a tüzet megoltsd: Szelet versz rája? Lásd, Mikép okoz kezed Még gyorsabb lángolást!

Sok tartományon át Ki őtet üldözöd: Népet gyüjtesz neki Sok távol nép között.

Heródes, vak vagy-e, Szablyád emelni fel? Bizony megtörténik Minek történni kell!

Gyarló ember keze S gonoszok álmai: Hogy birnák útain Az Istent gátlani?