Szánt a zsidó Hebron vidékén, Sok éfát és kórust remélvén A magból, mit földjébe elvet, Termő idő kérése mellett.
De im egyszerre, munka közben Ekéje a sorból kizökken; És ökre bőg, - nem hajt a szóra - Az ösztön ellen rúgodózva.
A szántó felnéz, - földje lábán Arab vándor megy át, s megállván Kiált: ,Salem!’ - »Salem! de menj el, Ökröm vagyon nagy félelemmel!«
,Hibázol! félte nincs miattam, Más okra bőg oly riadtan; Nem érzed-é? földindulás van S romlás Sion szent városában!
Reng a templom, hull a fal, szint’ a Szépen irott, gyalult sittimfa; A frigyládánál s szent helyekben A főpap jár némán, ijedten.
Ki lesz fordítva a szegletkő; Más vettetik meg s nem kell kettő! Az égből tűz szállt Bethlehembe... A Menachem születve benne!’
»Szólj: mily nemzetségből van adva?« ,Szűztől lett Ő s Dávidnak magva!’ »A prófétáktól mondva így volt, Jött megtörni a régi kígyót!«
,Ő csillagát látták a bölcsek, S napkeletről vezérve lőnek’; »Én is vágyom a helyre térni, Hogy imádván, szolgáljak Néki!«
,S mikép tennél ott tisztességet? Nincs aranyad, mirhád, tömjéned!’ »De van több, mellyel szivem vallja: Hiszek benned, Dávidnak sarja!«
,Hallod: a tulkok bőgnek ismét, Maradj, - jobb lesz, hogy Őt ne ismérd! Mert láttatván a születettnél: A poroszlók kezébe esnél!
Van nagy kiáltás, és nagy jajszó Szülők ajkán Rámába hangzó; Vértől áradt a Kidron árka, Haragszik Heródes Tetrárka!’
»Mi hátra térit, semmi nincsen, Vallom nevét kinban, bilincsben!« ,De nem látnád, kit látni vágyol: Üres immár a szín, a jászol!
A szűznek, - intetvén jel által, - Futása lőn titkon fiával, Egyiptom- avagy Sziriába... Mit téssz most, mely nem lesz hiába?’
»Bár nem vagyok mester, Rabbóni, S én szájam nem tud bölcsen szólni, Nincs tevenyájam, sok öszvérem, Atyámnak nem Judát ösmérem:
De mit mondék, hiven megállom! És széjjel járván a világon, Az Ur vezérl és küld tanácsot: Hol keressem, kit elbocsátott?
S a kisded bárhol rejteték el: Hozzá jutok hitem jelével, Ez bár csekély: mondja nyilván azt, Hogy Tőle ég, föld el nem választ!«
És a zsidó Hebron határán Nem szánt, kórust, éfát se várván; Ökrét eladja, és a pénzen Gyermek-pólának gyolcsot vészen.
Megy s jár mindkét Libánuson tul, S ott, hol a tenger habja zajdul, Megáll Egyiptom-, Sziriában S városoknak kapujában.
S hiván a szoptatós anyákat: Nagy szóval árul és ajánlgat... És súgva csendesen sohajtja: »Végy pólát, végy Menachem anyja!«
Cookies on Poetry Cove