Skip to content
1817–1868

HAVASI RÓZSA.

Mihály Tompa

Hol tél, tavasz, nyár Fogóznak össze: Felhőkbe nyúló Bérc oldalán

Havasi rózsa Nyílván, szelídebb Lesz a rideg táj Virúlatán.

Fenn a magasban Nincs szaggató kéz, Nem hat föl addig A kandi szem;

Szelíded arcán Boldog mosoly van S mi búra hívná: Nincs semmi sem.

A tiszta légben Élvén, születvén, Hol a derűs menny Sugárt lövel:

Alantiságban Szenny nem ragadt rá, Mint aki jár a Földhöz közel.

A kerti rózsák Szépek, kevélyek; Sajnálva a kis Távol rokont:

Egyet közűlök A bércre küldnek Ki a virághoz Érkezve, mond:

‘Sorsod, - kietlen Bércen nyomorogván - Szivünkre vettük Kis rózsaszál!

Jövel közinkbe S légy boldogabb ott... - Szebb is lehetsz még! - Mint itt valál!’

»Szép, büszke rózsa! Menj vissza és mondd: - Köszöntve a jó Testvéreket, -

Nem hagyom én el E zord vidéket; Mert boldog éltem Csak itt lehet!«

‘Hogyan? mohos szirt, Bús, törpe fenyvek, S hólepte ormok Szomszédaid!

A menny ha dördül S villáma csattan: Reszket, nyög a táj... S boldog vagy itt...?

Lenn a lapályon, Hol gyors patak foly, S jár lanyha szellő A kert felett:

Nem jobb leélni Illatba’ fördve, Szeretve, ifjan Az életet...?!’

»Csak éljetek ti Kéjben, örömben, Szinesre festett Rácsok között;

Én a szabadban Vágyok maradni, Ahova engem Sorsom kötött!

S ha éles a lég, A táj kietlen, Szegény, sovány föld Mohot terem:

Mondd meg, szülötti Szerelme nélkül - Elvesztve azt is - Mivé leszen?!

Ha csendes a táj S madár dalolgat! Ha csattog a menny S a vész üvölt;

Reggel, vagy este, Éjfél homályán, Minden jelenség Örömre költ!

Ébredve: látom A völgyet, ormot... S örömre gyúlad Tekintetem; -

S végpillanatját Hunyó szememnek Könnyebb, ha rajtok Feledhetem!

Ott hosszu évek Itt egy rövid perc; Ott fény, öröm; s itt Bú, fájdalom...

Mi könnyü lenne Évek s öröm helyt A percet és bút Választanom!

Kóró tebenned, Szülötte-földem! Inkább leszek, mint Másutt virág!

Szebb itt az ősz, mint Más föld tavassza; Az éj, mint máshol A napvilág!

Szeretve hozzád Simúlok...! érted Én nem cserélek Más idegent!

Oh mert előttem Hazám! te földed Minden fűszála S porszemje Szent!«

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
HAVASI RÓZSA. · Mihály Tompa · Poetry Cove