Leány! ha ilyenek,
Minő te, a költői képek,
Amelyek kedvesed
Művész álma- s lelkében élnek:
Mondd néki, fesse le...
S örökzöld lombot fest fürtéhez:
Akkor te is vele
Oh lányka halhatatlan lészesz!
A boldogság csak álom, álom...
Csendes éj az álmak hazája;
Midőn alig sohajt a szellő,
S leszáll a hold fehér világa.
Szelid halvány arcod, nemes hölgy!
Merengő hold az éjszakában,
Ha ránézek: vonzó sugárin,
A boldogságról lészen álmam.