Feléd nem vonzza szívem semmi vágy; Azt hittem egykor, hogy szerettelek: Multunk emléke olyanná leve, Mint elpusztult, fűvel benőtt telek.
Nincs, mit megbánjak, és a multakat Nincs miért elősohajtani; Én sem szerettem, te sem szeretél... Mindkettőnk szíve csak a - hajdani!
Mi a te kebled? szép fehér lap az, Zárt levél, benne csábitó szavak, Piros pecsétje, ajkad, bárkinek Olvasztó csókján bizton felszakad!
Olvastam én e nyájas levelet, A kezdő szó igy hangzott: édesem! Olvasta más a nyájas levelet: S a kezdő szócska hangzott rendesen.
Midőn álom közt átölelt karod, Ajkad susogva monda más nevet; Most tán más nyugszik karjaid között, S álmodó lelked engem emleget!
Nem fáj, hogy akkor hozzám hűtelen S másé volt kebledben a gondolat; Hogy lelked vágya most felém csapong: Jó asszony! az nekem gyönyört nem ad.
Örűl az ifju cserfa, amidőn Ölelve foly reá az iszalag; De nyárba’ már a vészes inda közt Ágárul hervadt lombok hullanak.
Örültem én, midőn hókarjaid, E vészes indák, átöleltenek; De majdan, féltve ifjú életem Zöld lombjait: rólam letéptelek!
Ha elszakadtunk, mint sohajtozál, S mint vonta a vágy szívemet feléd! Majd egymásba fonódtak fürteink, Szívén az ajk az ajk forró lehét...
S mégis, ha évek mulva mondanám Ezt néked, vagy te mondanád nekem: Bizony, bizony! mindketten egyaránt Így válaszolnánk: nem emlékezem...!
Tükör vagy, asszony! fényes és sima, És az is leszesz holtod napjaig; Arany rámád épségben megmaradt, Mégis ugy tetszik: már halványodik!
Magát benned meglátja száz alak, - E tűkör annyi arcot visszaad! - Emlékezzél rá: a nézők sora Megritkul, elhágy rövid év alatt!
Jó asszony! kebled vészes síma tó; Szép fehér orcád a rengő habon Úgy űl, miként a mély tó közepén Fehéren nyíló liliom.
Ki vízi liljomot szakítni vágy: Örvény csap át a vakmerő felett; Ki csábitó orcád után hajol: Elnyeli mély, örvényes kebeled!
Kebled lángol, s könnyű lapként elég; S mi szenvedélytől írva rá vagyon: Olvashatón meglátszik akkor is Holt betűkben, az égett hamv-lapon.
El nem perzseltem éltem lángodon; S e képek, melyeket rólad veszek: Játékbul rajzolt kígyó-alakok, Ártalom nélkül enyelgvén velek!
Cookies on Poetry Cove