Mily szép: hol a föld javával
A szív kincse egyesűl;
Bármit hoz a sors szeszélye
Az nyugodt s boldog belől;
Gyöngy ez, mit a bölcs a szívben
Nem a tengerben keres.
Te nemes hölgy, méltán várhadd:
Hogy legyen a sors irántad,
Mint magad vagy, jó, kegyes.
Ifju élted tündérálom,
Madárének lombos ágon,
Vígan lejtő csermely árja,
Mely a rózsás völgyet járja.
Hagyjon annyit, mennyi szükség,
Szép álomból ébredésed!
Mind beteljesűlve lássad:
A szép reményt, boldog álmat,
Mit a gyermeklélek érzett!