Hogy már egyszer valahára Neked is végbucsút mondunk! Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk!
Sok csinyt tettél, szökve mégy el, Meg sem várva a viradtát, Csak condráid hagyva rajtunk: Emléked, - s az ócska naptárt.
A tavasz szép volt te benned: Felszökkent a bunda ára; A rózsának ajka éjjel Ráfagyott a violára;
Annyi volt a sánta gólya, Ki elhullt a sima jégen! A sirásó- meg a papnak Nem volt annyi pénze régen.
Nyárban, a harmat hiányát Dérrel pótlá Árva, Zólyom; Mózes nélkül, száraz lábbal Jártunk tengeren, folyókon;
Kiment az eső divatból, S fútt a szél két hétig néha, Igaz, nem lett búza s áldás: De lett üszög és - poéta.
A gyümölcs-szedés bajától, Őszre megmentett a hernyó; A regényes cserebogár Ette azt is, ami nem jó;
Vig szüret volt, kádra szürtük. Annyi volt a drága lőre, - Hej csak téged, aki adtad, Tarthatnálak jól belőle!
S az év végre megbolondúlt, Vénségére lett szerelmes: Hó s fagy kellett volna, s a tél Vala nyájas engedelmes.
Az elkinzott földnek akkor Hozott nyiló szép virágot; - Rámosolyghatsz az emberre, Ha elébb jól pofon vágod!
És a bölcsre rosz idő járt, Ott veszett a könyv a polcon, Ritkán jött egy jámbor lélek, Kinek egyet oda sózzon;
Folt hátán folt a kabátja, De ő azért elél hóltig; Hirrel gyujt be a kályhába, S dicsőséggel takaródzik.
A bolondot a szerencse Elfogadta gyámfiának; Szemérmesnek szeme koppant, A henyének szakja támadt.
S hány szegénynek a fejét nem Törte bé a szent igazság! Megengedvén, hogy ha tetszik, Tűröm-fűvel borogassák.
S mint a gyermek süvegével Üldöz és fog tarka lepkét: Sok embernél, a reményre Történt a vadászat ekkép, -
S a fogottat elbocsátá, Más után mohón szaladva... S annyi haszna van belőle: Hogy rongyos lett a kalapja.
No de semmi! itt az új év, Jobb lesz tán ez? Majd megválik! Nincs mit válogatni bennök, Egyik olyan, mint a másik:
Új nevével hoz fejünkre Régi küzdést, régi gondot; S kiknek mindig, minden jól van: Azok a bölcsek s bolondok!
Cookies on Poetry Cove