Barátom! melyről sokszor álmodál:
A nagy világ előtted tárva áll!
Mely nyílt elédbe, szép a pályatér;
De szép napon gyakran borút cserél.
És miként »Provence« virányai,
Mosolygók az ifjúnak álmai,
Világba lép ártatlanúl vele,
Feltört levelként nyílva kebele;
Nem ismer még önzést és álkodást,
Mely embervérből ürít áldomást,
S melyet tisztelni szentűl kellene.
Árúba adva keble, Istene!
Ha vágyaid megcsalja a világ,
Hol lélekvásár vak fenéje rág,
Ha tőled körme mindent elragad:
Legyen kincsed a tiszta öntudat!
S feletted bár tüzes viharja száll:
Rendűletlen légy, mint a sziklaszál!
Azért az élet jókat is nevel,
Kikkel boldog lehet rokon-kebel;
S ha ily barátság boldogítni fog,
Ha rád egy érett lyánka mosolyog:
Légy hű, igaz!... igy boldogság vezet
S amit én kérek: az... emlékezet.