Beh szép leány volt...! mint a szarvas
Olyan könnyű, olyan deli!
Dicsőn tudott gonosz szemével
Haragudni s hizelgeni!
Sokat beszélt örök hüségről...
És most az angyal fut, ha lát;
Ő fenn lakik, tükrös szobákban,
Gyöngyöt visel s festi magát...
- Töltsétek meg a poharam!
Beh jó fiú volt! véle tölték
Sok gondtalan, boldog napot;
Tiz évig egy pályán futottunk,
Akkor ő másfelé csapott.
S szó ami szó: de nem hiába
Járt a vak s görbe útakon,
Ur lett és szörnyen hires ember...
Máskép jó szinbe’ van nagyon!
- Töltsétek meg a poharam!
Hát én? Hiven szerettem a lányt,
Barátot és becsűletet...
Bolondság volt! - megérdemeltem.
Hogy a világ kinevetett!
Hja! egyikünk hitvány s szerencsés,
Derék s koldúl a másikunk;
Mondják: hogy majd a más világon...
De hagyjuk ezt, - inkább igyunk!
- Töltsétek meg a poharam!