Bolondság! de úgy képzelem; Ha volna a nagy tengeren Egy darab föld, melyet soha Nem illetett ember nyoma:
S keze szenyje a szűz, szabad Természeten még nem maradt: Hány lenne, ki oda siet? - Ez volna a boldog sziget!
Tengerhűst hord az enyhe szél, Együtt dal és viszhang beszél, Illatos a föld kebele; - Zamattal és lével tele
Narancs, füge a csaliton... Ez a földi paradicsom! Kizöldül a fa - kész a ház - Odújában méhraj tanyáz; -
Melyek szépen megállanak: Galóczáktól pezsg a patak. Rád nem kiált völgy és lapály: Gyere fiam, szánts, vess, kapálj!
Ne kiméljed a tenyered, Ha szereted a kenyeret! Ad azt a föld - nem kell dolog! Venyigékből színbor csorog,
Parázsba hull a gesztenye, Jól jár, ha van, ki megegye! Madár kezes, vad nem ijed... - Ez volna a boldog sziget!
S nem ennyi, mellyel bir vala, Hiszen még most jön a java! Nincs ott e négy: - s ki rajta kap - Ügyvéd, orvos, katona, pap.
Nincs zálogház, csőd, uzsora; Cseléd, ki a maga ura; Ki kocsin jár, nincs naplopó; Sovány tudós, kövér kopó.
Nagy úr, kit - bár mázsán nehéz - A kis Jordán zsebébe tész. Ott nem küzd az enyém, tied... - Ez volna a boldog sziget!
Az nem nevel nagyságokat, Kikből nagy rész főz, mosogat; Ott a szajkó, mely csak fecseg, Banka s kakuk nem becsesek!
Ott csak hordón, átalagon, Itt máson is abroncs vagyon. Nem látni ott vén ifiat, Bolondot a sok ész miatt,
Fogatlan szájt foggal tele, Fehér hajat, mely fekete; Aurórát, ki csak Lizet... - Ez volna a boldog sziget!
Nincs ott, ki ír s szerkeszt lapot, Nyolc személyre tizenhatot, S rajta tör az emberfián, Köti, tolja, mint a cigány.
Melytől nap, s élet rövidül: Naptár nem jön ki senkitül, Tudván, mi a parancsolat: Szeresd felebarátodat!
Hogy a világból is kifuss: Nincs poéta, sem kritikus, Nem kész egymást a sok zseni Keresztfára feszíteni;
Akit szabály nem zaboláz: Nincs virtuóz, nincs zongorász: S mely undokabb mindannyinál: Nem akad, ki politizál...
Nincsenek ott bölcs rendszerek, Melyeken a könyed pereg. Nem dicsérnek, hogy elpirulj; Nem gyaláznak, hogy felvidulj,
Nem adják ki arcképedet... - Ez volna a boldog sziget! Boldog bizony! kincseire Szinte fáj az ember foga;
De én talán amije nincs: Azért mennék inkább oda! Ily boldog föld, hisz volna csak, És szállhatnék, mint szállanak
A darvak és a vadlibák: Fényes világ, művelt világ! Itt hagynálak - azt elhihetd! - Az volna a boldog sziget!
Cookies on Poetry Cove