Beteltem e lármás világgal, Fénye s zaja unalmat ad; Olcsó örömpohara nem kell! Megkeseríté ajkamat...
Mint a vándort az erdő hűse, Más, szebb napok varázsa von, - Csendes, boldog családi élet, Feléd, feléd sóhajtozom!
Az én lelkem gazdátlan hárfa, Hurozva van, mégsem zeneg; Ah, mert hiányzik a szelíd kéz, Mely nyájasan pendítse meg!
S mint a gyöngy a tengerhomokban, Igy elvész annyi szép dalom... Csendes, boldog családi élet, Feléd, feléd sóhajtozom!
Eddig még úgyis mit sem adtál; Adj, sors, egy kedves nőt nekem! Ki jó- s roszban osztozva, híven Kisérjen át az életen!
Ki lágy kezével megtörölje Munkában izzadt homlokom... Csendes, boldog családi élet, Feléd, feléd sóhajtozom!
S két kedves magzat anyja mellett, Egyik fiú, másik leány, Csivalyogván vigan körültem Ez bábbal, az nádparipán:
Gyermek lennék és boldog én is...! Nem esnék bú s csapás zokon; Csendes, boldog családi élet, Feléd, feléd sóhajtozom!
Templom lenne az én hajlékom, A boldogságnak temploma! Hogy áldozzék oltár-tüzénél: Hű barátság lépne oda:
A háznak lenne két galambja: A szeretet, - a nyúgalom... Csendes, boldog családi élet, Feléd, feléd sóhajtozom!
Mily szép napok...! mily nyájas esték...! Le sem hajtom még fejemet: S már lelkem boldog álmakat lát, Azok közt van, kiket szeret...
Ah tündér-képek...! most borúsan Ülök künn az esthajnalon... S csendes, boldog családi élet, Feléd, feléd sóhajtozom!
Egy lelkes, jó nőt adj nekem csak, Nem kérek, oh sors! egyebet, Egy lelkes szép nőt; és ölébe Két szöszke, csacska gyermeket!
Ah...! e kép úgy ringatja lelkem: Mint madárt szellő a galyon; S csendes, boldog stb... Én lennék a vihartűrő cser,
Ifjú repkény szép hitvesem; Rám-folyna hűsége - s karával, S minő kéj lenne: védenem! Nincs senkim most az emberek közt,
Ő lenne nő, barát, rokon; Csendes, boldog stb... Nyájas kandallóm, kis szobámban Világot áraszt s meleget;
Világ- s meleggel töltené be Szerető lelke lelkemet! S lenne két szép fehér galambunk; Megelégedés, nyúgalom...
Csendes, boldog stb... S a két szép gyermek! kis fiammal Futosva fűzfa-paripán: Játszván a bábuzó leánnyal,
Kiáltoznék: apám, apám! Majd vesszőcskét törvén kezökbe: Futnék - hogy űzzenek nyomon; Csendes, boldog stb.
S mennyit regélnék este! s álom Nyomván el anyjok kebelén; A felpirult forró kis ajkat Csókomban megföröszteném.
Ah, nyájas, messze képek...! búsan Ülök most az esthajnalon; S csendes, boldog stb.
Cookies on Poetry Cove