Mint habja a sebes folyónak Sietve zúg alá, És nincs erő, mely a lezajlót Visszafordítaná:
Nap nap után elment, betöltve A megszabott határt, S mi érezzük, hogy életünkből Egy év megint lejárt.
És oh mily év volt ez! hozott ránk Bút, gondot és sanyart... Fejünkre gyászt tőn és szemünkből Kínos könyűt facsart;
Mély csügedésbe ejtve gyakran S hálót vetett elénk... Ah, csuda volt, hogy el nem estünk S meg nem emészteténk!
És mely nekünk vajmi kevés jót, De sok gonoszt adott: Rideg szóban említsük-é a Lefolyt órát, napot?
Az évre hangos, terhes átkot Kiáltva szertelen: Emléke is legyen szivünkből El-kitörőlve...? Nem!
Kényeztet a jó sors; - kevéllyé Tesz, bűn- s bukásba ránt; A bajt, nyomort ösmérje keblünk Gondos kertész gyanánt!
Ennek keze gyomlál ki onnan Nagy-sok mérges gyomot, Mely annyi szép erény-virágot Növésben elnyomott.
Az Úr bölcs, jó, ő adja nékünk Az édest, keserűt; Amazt fogadd hálaadással, Ezt gyáván ne kerűld!
Ő hordja e roppant világnak Örök nagy gondjait... Öröm- s búban, élet- s halálban Kössön hozzá a hit!
Hangozzanak fennen szivedben Az erkölcs szavai, Légy, a magas célt nézve, ember, Keresztyén s hazafi!
Áldozz, hogy a szent láng ezer szív Fagyát olvassza fel, Tudj hatni, tűrni és szeretni, Meghalni is, ha kell!
Igy semmi nem szülhet sziveden Aggályt, réműletet, Lábad oroszlányokra, s áspis- Kigyókra vetheted!
Jöhet jó s rosz év; - bú, baj árja, Amely feléd rohan: Megállhatsz minden rázkodásban Nyugton és boldogan!
Cookies on Poetry Cove