Ali pasát a dicsőség szomja bántja. Árokháti Szécsén-várnak kapitánya; Ali pasa Szécsén ellen Tör felette!
Vérszemet kap, minap Drégelt hogy bevette. Este van már, forró napra enyhe alkony, Ali népe vágy pihenni gyenge hanton; Este van már. - ,Fel, fel Agák!
Lóra, Bégek! Tornyot, bástyát romban látni szinte égek!’ Török tábor, mint a tenger, mozdul lomhán, De vész Ali, s jobban, jobban korbácsolván:
Szécsénnek dől, mint dagály dől A szigetnek: Melegök lesz, akik ott ma bennrekedtek! A pusztulást üstök, ágyuk öble ontva:
Mint a zápor, nagy cseppekben hull a bomba; Lobban, dördűl, - reszket a lég, Törik a fal; Még az ég is háborog a dúló haddal!
Jön a válasz vár falárul, hajh de késve! S bár hárommal ér fel aztán egy lövése: Gyérül, lassul, - majd elhallgat Hajnal-tájon;
Török vezér cselt gyanít e hallgatáson. Szerecsen rab csúsz a falhoz macska módra... ,Szécsén-várán kapu, ajtó nyitva volna...?’ Bámul Ali, hirt vevén a
Kém szavában... ,Eh, ha zárva, majd kinyílik, - csak utánam ‘ A törökség rendben ér a kapubóltig, Nyitva biz az! s rajta több-több bélopódzik...
De meghökken: - fenn a bástyán, S lenn a téren Csatarendben feketűlő nagy sok népen. Fontolgatni nincs idő s kedv, - ropog a cső;
De mint a fal, ott áll a sor, vissza nem lő...! Tüzet ad majd Ali népe Csapatostul, - Megint lőnek, - ezren lőnek: s meg se mozdul
Ali dulfúl, hűledez a babonás nép,... S még talán a tréfa vége lenne máskép: De a hajnal lemosolyg a Vár terére...
Törököknek boszujára, szégyenére. A hős várnép, amely ellen ugy puskáztak: Dárdanyél, rúd, - öltöztetve ronda váznak; Sehol senki! - az ördög lőtt
A falakról...? - Egy levél im felszegezve, - s Alinak szól: »Egészséggel, ozmanoknak hős pasája! Mit ma tettél, ország-világ megcsudálja...
Meg ne öless valakit e Bátor hadbul... Küldd uradnak, soh-se látott ilyet Stambul! Mert az éjjel ez volt az én hadi népem,
Védve Szécsént ezreidnek ellenében; (Bölcsen hallgat: hogy megszöktek katonái.) Szécsén-várnak kapitánya Árokháti!« ,Hah, utána!’ - ordít Ali, - fel- s levágtat,
Bősz dühének, mint a tigris nézve tárgyat; De körűlte gúnyos vázak, Csóva, rongyok... Még lova is megvadulva tüsszög, hortyog.
Cookies on Poetry Cove