A lányka, kis kezére
Hajtván le bús fejét:
Homályos mécsvilágnál,
Virasztá éjjelét.
Hogy csöndesülni tudjon
Fájdalma, nem hivé:
S arcán a szép tavaszból
Mi sem maradt övé.
Fölnéz bágyadt szemével
És összeborzadoz:
Arc néz felé, hasonló
A sír lakóihoz.
Szegényt mig úgy gyötörte
Kis szíve bánata:
Felejtett tűkörébe
Tévedt pillanata.