Hires Szatmár városában
Giród felé
Egy szeglet ház, keskeny palló
Vezet belé
És e házban ablak mellett
Ül szép Kati,
Ha férfit lát, a világért
Se nézne ki.
Haj Istenem, mi boldogság
Ott ülni benn,
Kivált, ha szép szemébe is
Kacsint a szem.
Ó mert szeme, mikép maga
Olyan hamis;
Ha ránéz, elhomályosul
A csillag is.
Lehetne ő hamis, lenge
És csapodár.
Csak ne volna olyan, mint a
Vándor madár.
Hiszen, ha az idő derül
Tavasz felé,
Elköltözik majd boldogabb
Tájak felé.
Utazz békén, Isten veled
Vándor madár,
De jól vigyázz szivedre, hogy
Ne érje kár,
És őrizd meg és hozd vissza
Szerelmedet
Mely mondhatatlanul boldogítja
Hivedet.