Szeretet s hév nincs anyámban;
Amint a világra szűl:
Érzéketlen kebeléről
Eltaszít kegyetlenűl.
Siró gyermek, gyenge árva
Kezdem vándor-útamat,
S oda, honnan elszakadtam,
Visszatérnem nem szabad;
Csak tévelygek, bolygok, - a sors
Zordon sziklák közt vezet,
Melyeken vergődni hallom
A rohanó szélveszet.
A bokornak van nyugalma,
Mikor lombja sem remeg;
A szellők is megpihennek,
Mint a játszó gyermekek:
Meleg fészkén a madárka
Éjszakára meglapul;
Virág szunnyad szembehunyva;
Mig a hő nap alkonyul:
Ah, de nékem megpihenni,
Hol szeretnék, nem lehet;
Sirva kezdem s zugolódva
Végzem, végzem éltemet;
Mély rideg tó von magához,
Hol elnyelnek a habok...
Mily élet ez!? szünet nélkül
Születek és meghalok!