»Föl leányok; föl leányok! Ma vasárnap-délután van, Ki a pástra, zöld mezőre! Víg dalokkal, párosával!
Ugy szép a lány, hogyha fürge, Játszim, virgonc, mint az ürge; Aki benn ül a suton: Vén leány lesz, az bizony!
S a leányok fölkelének, Örzse, Terka, Julcsa, Panni; Gondolat volt: a mezőnek Pázsitára elsuhanni;
Vig danára nyilva szája, Csak ugy szállt a rokolyája... S a virító lánysereg, Mint az orsó, ugy pereg.
Síma volt a lánykák feje, Ékes párta tüzve rája - Lengve zöld, kék, rózsaszínű S tarkabarka pántlikája;
Hogy pedig ne lenne gátul: Játékközben szöghajárúl Mind leszedte a leány, Hagyván a rét pázsitán.
Ott hevert a pártahalmaz... Borka búsan állt felette; Ő az árva, a magáét Régen, régen elvesztette!
Mit használt a szánom-bánom...? Bár teremne minden ágon Párta mellett vőlegény! Így sohajtott fel szegény,
Forrt az ifjak kedve; kézből Kézbe szállt a bolytos lapta; Most az elleső legények, Majd a lányok pártja kapta;
Itt ölébe fut magától... Ott az ifjú hő karjából A leány kicsusszanik... Könnyen, gyorsan, mint a csik.
Borka harcban volt magával A sok pártának miatta; S mit tudott már végre tenni, Mit tudott az istenadta...?
A legelsőt, melyet ére: Tűzte hervatag fejére... Újra ifju volna már... Hogy fogatlan, jaj beh kár!
És a játék véget érvén, Pártájához nyult mindenki; Csak Juliska nem találja, Ugyan hová tudott lenni!?
Tán az, tán ez elcserélte...? Mindent tűvé tesznek érte; Hasztalan, mind hasztalan! Mert a párta oda van...
Terka a Maris kezéből Kapja a pártáját vissza; Marcsa Pannitól, ez ismét A másiktól, - összevissza!
S szörnyűséges zürzavarban, Oly sipító lárma, zaj van, Mint mikor két falka lud Mérgesen egymásra fut.
Most egyik lány történetből A Boris fejéré néz: »Itt a párta, itt a párta!« S minden bajnak vége lész.
»Addsza pártám, vén leány te! Hogy maradj az mindörökre...!« S Borka míg ellenkezik: Rája támad mindenik.
Add a pártát, vén leány te! Meg nem illet, meg nem illet! Rég elhagytad! vessz anélkül! No ugyan ki látott illyet?!
Klárisom mind szétomolva... Hajtekercsem felbomolva... A zavarnak ő oka... Haja szürke, nincs foga!
- Félre, félre! a pártától Nem választ el, csak halálom! Kővé váljak ebbe’ nyomba’, Ha a másé, s nem sajátom...
S most a lányok szétfutának...! Vén Boris, hazug szavának Értelmében, ott maradt: Durva pártás kődarab.
A pártás lány maig ott áll Monok mellett a határba; Lányok, lányok! éjjel, nappal Őrizzétek! szép a párta!
Mert ki egyszer elveszíti, Vissza többé nem keríti; És a vigyázatlanon Holtig tartó gyász vagyon.
Cookies on Poetry Cove