Ki vagyon már téve Miskolc városába’, Szép ifiú asszony A siralom-házba.
Az egész életre Nincs csak három napja, Fejét holnapután A pallos lecsapja.
Mit cselekvék, mit nem? De nagy volt a vétke; Fejére a törvény Halált mondott érte.
Bámulók tolongnak Ajtaján napestig: S elitélt rabasszonyt Jól vagy roszúl festik.
De egy ifju férfi Tart oda legjobban, Ki amikor nézi: Arca lángra lobban;
Szerető vagy testvér, Ki oly nagyon szánja? Ez ifju ember a Város főbirája.
Mig ezek igy mennek: Elmúlik a két nap; Csak egy éjszakád van Szerencsétlen szép rab!
Hosszú is, rövid is, - Hosszú gyötrelmével! De rövid, mivelhogy Az utolsó éjjel.
Egyet üt. Reggelig Nem sok van már hátra: Kivel imádkozva Készül a halálra:
Nincsen a fogolynál Csak a lelkipásztor... Az is megy, - s ha eljön Utószor jön másszor.
Lehajtja bús fejét, Majd a mécsbe bámul; Lágy selyem-hajának Dúsgazdag kontyárul
Fekete fátyol csügg, Önmagának gyásza... Holnap mosódik le Piros vérben ázva.
Nem pihent már régen - S erőt vészen rajta Elkinzott test, lélek Hosszú fáradalma;
Míg az őrök csendben Állnak a tornácon: Ledűl és elnyomja Zavaros mély álom.
Most valaki nyit be A siralom-házba; - Keresztül-vetődik Előtte két dárda;
De amint az őrök Az arcát meglátják: A főbiró elől Elveszik a dárdát.
Az ifju a foglyot Merőn, némán nézte; Lehajolt kebléhez... S az nem vette észre.
És csókolva ajkát Sokáig egyvégben: Édes álmat érzett Félalva, félébren...
De hogy felserkent, s a Mámorból kitisztult: Keblétől borzadva Ellöké az ifjut;
Ki az? szólt remegve Ki idejő orúl? S halál leányának Szerelmére szorúl?!
Azután megállott Merőn, mint a márvány; Révedező lelke Az eseten járván;
Szemében még a kéj Gyorsan hűlő lángja... Míg szivét a halál Zord fagya elállja.
S szólt: ki vissza-rántál E bűnös világhoz: Szerencsétlen ifjú! Öntetted elátkoz...
Bennem a halállal Ültél ma nász-éjet... A fagyos menyasszony Még ma eljön érted!
Míg beszél a rabnő Reszketeg jós ajkkal: Elrohan a biró... Meghasadt a hajnal!
S mi nagy titkon történt A siralmas lakban: Őrök által reggel Véletlen kipattan.
Elfut a tett híre, S a népség fellázad: Halálát kívánja Város birájának!
A fagyos menyasszony Hamar eljött érte: Rabasszony vérével Összefolyt a vére.
Cookies on Poetry Cove