Korán hagyád el, oh hölgy! nyoszolyád, Könyűiddel korán meglocsolád Az imazsámolyt, hol térdelsz vala; Igy jött reád az új év hajnala!
Imádkozó ajak... siró szemek... Az ó évtől is így váltál te meg! Szobád csendes, - nem zörren a kilincs, Vendég, barát köszöntésedre nincs;
Ajakihoz vonván forrón kezed: Nem mondja senki, hogy hálás, szeret. - Ma a világ jön-megy, vigad, vegyül... Te ünnepelsz gyászoddal egyedül.
Egykor beh máskép töltötték el itt A szent karácsont s új év perceit! Akkor se mult bár a komoly s mi szent: Az ünneplés majd vígabb hangba ment...
Mikor még a szép ifjak... Istenem! Beh minden is mulandó idelenn! Három fiú volt a nő öröme, Egy nap bucsúzni mind hozzá jöve;
Anyjok megáldá három jó fiát, - Szörnyű, mit a szív e percben kiállt! Aztán elvitte mindhármat lova... Anyjok nem kéréd, tudta jól, hova.
S kiket fagy, hó s virasztás nem zavart, Együtt türék jó kedvvel a sanyart; S a kürtszótól rengett a csatasik: Együtt s elől villogtak kardjaik,
Mig dőlt az oszlop, a sor átszakadt... - Együtt nyugosznak most a föld alatt. Ki látja oh nő! kínod éjjelét, Mely napjaidra terhesűle: félt;
De bár arcod komoly, lépted szilárd: Az éj, rémségivel, neked nem árt; Ki ád ehez bátorságot s erőt? Az ég, mely azzal felruház, betőlt!
Oh, áldassék az égi hatalom! Melytől intézve van a habokon, A szélvészben az a kis deszkaszál, Min a szegény hajótört partra száll;
Az a csillag, mely fel-feltűnedez, S az éjben a vándor vezére lesz! Ki veszt sokat, mindent, mi drága itt: Hitét ha őrzi, őrzi őt a hit;
Az átok elhal, tart az ima még, Mig a föld ködös, - fenn derűlt az ég; Siralmak völgyén, vad kietlen, Hol ember nincs már, Isten megjelen.
Ne bánd, hogy a világgal nincs közöd, Nem lépve át magányos küszöböd! Melynek szentben, igazban nincs hite: Gúnyos képét minek hozná ide?
Nem vagy magad, hisz itt vannak veled: A köny, imádság, az emlékezet! Oh nő, dicsőbb vendégeket ne várj! Körödbe’ van a három kedves árny!
A homlokon véres mirtusz ragyog, Tettben, halálban halhatatlanok! Nem érzed-é, hogy e bűvös közel, Borús szivedre büszke fényt lövel?
Nem hallod-é? nyugodj meg, oh anyánk, Annak nevében, kiért meghalánk!
Cookies on Poetry Cove