Skip to content
1817–1868

1848.

Mihály Tompa

Betűk és ajkak fennen hirdetik: Hogy a világ órjásilag halad; Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, Tökélyesebb lesz minden perc alatt.

Az új időknek nagy története E fontos tanból szép leckét adott; És megtaníta: hogy nincsen nagy ok Lenézni az oktalan állatot.

Az állatok közt önszülötteit Csak a legalábbvaló falja fel, És a világ órjásilag halad: Mert most ezt a királyok kezdik el!

Különös: hogy aki egy magzatját megöli: Elvesz pallossal vagy kötélen; Aki pedig vadúl legyilkol százakat: Halál helyett ezt hallja: éljen!

A bársony színe tart sok éveken, De végre a bársony is kimegyen. Rosz festék az a honfivér, királyok! Midőn kiömlik, még piros, piros...

Ha megszárad: sötét lesz mint az átok, S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
1848. · Mihály Tompa · Poetry Cove