Ifjúságom jó napjait
Öröm s vígságnak szentelem
A szerelem rab láncait
Míg csak lehet nem viselem
Nyughatatlan a szerelem
Sok gond és sok baj követi
Szüntelen való félelem
Bóldog ki el kerűlheti!
Most még minden lépésimet
Más tőlem számon nem kéri
S el szalasztott beszédimet
Serpenyőbe meg nem méri.
Most a féltés erőszakot
Csendes lelkemen nem tészen
Nem szabja más ki a napot
Mikép töltsem el egésszen.
Nem míg élek nem szeretek
Magamat nem vesztegetem
Szabad lészek míg lehetek
Nem kínzom rövid életem