Skip to content
1767–1795

Az emberi szeretetről

László Szentjóbi Szabó

Ki szeretné az életet Ott hol nincs ember szeretet? Hol a síró kisdedeket A meg görbűlt ősz fejeket

Érzés nélkűl tekíntette A ki csak el ment mellette. Hol a bús inség könnyein Az izzadság vér cseppjein,

Senki nem is szánakozott, Ez, ez a főld meg átkozott! Mútass Uram! eggy kietlent Hol ne lássak illy hitetlent

Mútass eggy puszta barlangot Hol ne halljak jaj szó hangot Jaj szót, mellyet kinja alatt A kétségbe esés hallat.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.