Nincsenek a szerencsének
Semmi rendes útjai
Bár az ember életének
Olly rövidek napjai.
Bóldog kinek fel tétele
Mindég arra célozott,
Hogy másnak is használt vele
Míg magának dólgozott!
A ki eggy kis plánta tőnek
Vesszejébe mondhatta
Majd ha ágaid meg nőnek
Más is járhat alatta.
Bóldog a ki szent érzéssel
Látta nőni kis fáit
Mellyeknek más jó ízléssel
Kóstolhassa almáit!
Ó Kegyes Gróf! kis kertedet
Építsd minden erővel
S már hanyatlott életedet
Hosszabbítsd ez idővel!
Láttasd itt a természetnek
Pompás eggyűgyűségét
És az emberi nemzetnek
Nagyra ment mesterségét
Itt a rend s rendetlenséget
Egyvelítsed eggy mással
Hogy szívünk kettős szépséget
Érezzen eggy látással.
Ültess ebbe hasznos fákat
S kedves izű magokat
Teljes rózsák s violákat
S színes tulipánokat.
Tedd az útat árnyékossá
A halmok óldalain
Az álmot kívánatossá
Gyepszéked lágy hantjain.
A vőlgyek tekervényébe
Ültess szagos epreket
S a halmok déli részébe
Szőlő termő töveket
Ott eggy partba a fák között
Melly visszáza a hangot
Építs kákából kötözött
Múlatságos barlangot.
Majd ha késő unokáid
Itt öszve ölelkeznek
Köszönvén hasznos munkáid
Hamvaidonn könnyeznek.