Haragodnak nagy voltában, Megindolván, Ne feddj meg, Uram, engem, Búsult gerjedezésedben
Rám tekintvén, Ne büntess meg, Istenem. Nyilaid belém lövettek Kik szereznek
Énnekem nagy sérelmet, Kezeid nagy súlyossága Hátam nyomja, És sanyargat engemet.
Testemnek semmi résziben Épség nincsen, Te nagy haragod miatt. Csontaim elháborodtak,
Nem nyughatnak Én nagy bűneim miatt. Mert ez én nagy gyarlóságim És bűneim
Fejem föllyülhaladták, Kiknek nehéz, terhes voltát, Súlyosságát Tagaim nem bírhatják.
Én sebeim elsenyvedtek, Megbüszödtek, Ki miatt nagy siralmom, De ezeknek indítója,
Szerző oka Az én nagy bolondságom. Én nyavalyáim gyötrenek, Legörbéjtnek
Ki miatt nagy kínt látok, Minden napon gyászruhában Járok sírván, Sérelmimben óhajtok.
Mert elvajúdtak ágyékim, Fájnak bélim, Kik szintén elszáradtak, Úgyhogy én egész testemben
Épség nincsen, Tagaim elbággyadtak. Igen elerőtlenedtem És törődtem
Ez mondhatatlan kínban, Sírok, ordítok szüntelen Én szívemben Ez szertelen nyavalyán.
Minden mostani kérésem, Én Istenem, Vagyon szemeid előtt, És minden fohászkodásom
S’ ohajtásom Tőled el nem rejtetött. Szívem nyugalmat nem lelhet, Igen reszket,
Minden erőm elfogyott, Szemeim világossága, Vidámsága Éntőlem eltávozott.
Minden én felebarátim És rokonim Tőlem eliszonyodnak, Atyámfiai, szomszédim,
Esmerőim Mellőlem távol állnak. Azkik életemre törnek, És kergetnek,
Hálót vetettek titkon, És azkik engem gyűlölnek, Bút szereznek Énnékem minden napon.
Kiben süketnek kell lennem, És fülelnem, Noha nagy szitkot hallok, Szájammal szólni sem merek,
Csak veszteglek, Mint az néma, hallgatok. Mint az süket, ollyan vagyok, Azmit hallok,
Hallatlanná kell tennem, Mint azkinek mentségére Nincsen nyelve, Ollyá kell nékem lennem.
De én az Istenben bízom, És elvárom, Hogy kérésem meghallja, Mert szívem hozzá emelem,
És elhiszem, Hogy szükségem meglátja. Ezt mondom, Uram, és kérlek, Hogy imezek
Ne nevessenek rajtam, Mert ha lábam megbotlanék, Vagy megesnék, Gajdolnának énrólam.
Hogyha így kell sántikálnom És bajlódnom, Félek azon, hogy nékem Én szívem elkeseredik,
És megsérszik, Siralmas lesz életem. Hamisságomat megvallom, Nem tagadom
Gonosz téteményimet, Bűneim miá lött sebek Kesergetnek És gyötrenek engemet.
Az én ellenségim élnek, És örülnek, Erőssödnek óránkint, Azkik ok nélkül gyűlölnek
És rám törnek, Sokasulnak naponkint. Ezek reám dühödtenek És kergetnek,
Kikvel én sok jót töttem, De ezt csak azért mívelik, Mert irégylik, Hogy én az jót követem.
Uram, ne hagyj el engemet, Nézd ügyemet, Mert egyedül hagyattam, Kérlek, légy irgalmas nékem,
Én Istenem, Mert csak tebenned bíztam. Azért tőlem ne állj messze, Szánj meg végre,
Én kegyelmes Istenem, Segedelmeddel ne késsél, Siess, jöjj el, Én édes idvösségem.
Cookies on Poetry Cove