Az gonosztévőnek dolgán
Eszemben veszem azt nyilván,
Hogy Istenre nincs gondja,
Magában fölfuvalkodik,
Bűneitől meg nem szűnik,
Az híveket útálja.
Hamis és hazug beszéde,
Jó tanósághoz nincs kedve,
És nem jár igazsággal,
Hívságot gondol ágyában,
Foglalatos gonosz útban,
Semmi bűnt ő nem útál.
Uram, az te nagy jóvoltod
Az égig ér, igazságod
Mind az fölhőkig fölhat,
Mint az hegy, te igazságod,
Törvényed mélség, megtartod
Az embert és az barmat.
Te kegyességed melly drága!
Azért az te szárnyad alá
Az emberek folyamnak,
Kik jól megelégítetnek,
Mint bőv vízzel legeltetnek
Javaival házadnak.
Nálad az élet kútfeje,
Világodnak nagy ő fénye,
Melly nékünk szépen fénlik.
Bővéjtsd rajtok kegyességed,
Azkik jól esmernek téged,
Neved szívvel tisztelik.
Ne hadd, hogy az kevély lába
Reám rohanjon hatalma
Ne tapodjon az földre,
Adjad, hogy az hitetlenek
Megessenek, süllyedjenek,
Föl se keljenek többé.