Nosza, istenfélő szent hívek, Örvendezzetek az Úrnak, Mert illik, hogy őtet dicsérjék, Kik örülnek igazságnak.
Áldjátok azértan Hangos citerában, Az Úr áldassék Lantban, hegedőben,
Cimbalmi zengésben Magasztaltassék. Énekeljetek néki vígan Gyönyörű szép új éneket,
Szép hangicsáló szerszámokban, Mondjatok ékes verseket, Mert igaz mondása Állhatatos dolga,
Azmit az Úr szól, Megáll igazságban, Minden dolgaiban Cselekeszik jól.
Szereti ő az igazságot, Az ítélet nála kedves, Dolgában tart irgalmasságot, Kivel mind ez világ teljes.
Az Úrnak igéje Egeket teremte, Mellyeket ottfenn Szájának lelkével,
Nagy szép seregekvel Szerze ékessen. Az Úr Isten, mint egy tömlőbe Szorítja az tenger vizét,
Elröjti, mint egy kincses helybe Ő mondhatatlan mélységét. Minden földi népek Az Urat féljétek,
Mind ez világon Valakik hol laktok, Őtőle tartsatok Szorgalmatosson.
Mert mihelt ő csak egy igét szól, Azonnal meglészen minden, És valamit ő megparancsol, Nagy hamarsággal megleszen.
Pogányok tanácsát És minden szándékát Az Úr megtöri, És azmit az népek
Magokban végeznek, Semmivé teszi. De az Úr Istennek tanácsa Megmaradand mindörökké,
És megáll minden gondolatja, Kiterjed minden időkre. Bódog az az nemzet, Ki illy Urat szeret
Mint ő Istenét, Bódog az nemzetség, Kit kedvell ez fölség Mint örökségét.
Az Úr Isten magas mennyekből Alátekint szemeivel Ez világra néz onnan fellyől, Minden nemzetekre széllel.
Szép palotájából Szeme aláfordól Ez széles földre, Nagy dicsőségessen
Vigyáz nagy fényessen Az emberekre. Mert önnönmaga erejével Formálta az ő szíveket
És minden ő dolgokra nézel, Látja cselekedeteket. Az országló királ’ Nagy sűrő táborral
Meg nem tartatik, És az erős vitéz Az ő erejéhez Itt nem bízhatik.
Azki ő gyors lovában bízik Megcsalatkozik dolgában, Azki karjával dicsekedik, Meg nem tartatik az hadban.
De az nagy Úr Isten Népére szüntelen Néz szemeivel Azkik benne bíznak
És hozzá folyamnak, Nem felejti el. Gondot tart rájok, s’ az haláltól Megtartja őket éltekben,
Szükségtűl és éhhel halástól Őrzi az drága időben. Lelkünk azért várja, Szüntelen óhajtja
Az Úr ótalmát Ki paizsul végre Eljő segétségre, Ad diadalmat.
Azért őbenne az mi szívünk Igen örvendez szüntelen, Mert ő minékünk reménségünk, És bízunk ő szent nevében.
Nagy kegyelmességed Mirajtunk bővéjtsed, Légy mi gyámolunk, Ne hagyj szükségünkben
Segéts meg éltünkben, Mert téged várunk.
Cookies on Poetry Cove