Hozzád kiáltok, kegyes Uram,
Én segédségem és kőváram!
Hallgass meg kegyelmessen engem,
Ne hallgass el, mert el kell vesznem,
Azokhoz hasonló leszek,
Kiknek az koporsó helyek.
Midőn tehozzád esedezem,
És kezeimet fölemelem
Az te szentséges templomodban,
Hallgass meg én imádságomban,
Ne büntess az hitlenekkel,
Ne verj az gonosztévőkkel.
Azkik szólnak nagy nyájassággal,
De szívek rakva álnoksággal,
Fizess meg azért őnékiek,
Azmint szinte megérdemlették.
Add meg ő kezek munkáját,
És álnokságok jutalmát.
Mert az Úrral ők nem gondolnak,
Dolgairól nem gondolkodnak.
Keze munkáit nem tekintik,
Melly őnékik megfizettetik
Mert ők meg nem építetnek,
Hanem szörnyen megtöretnek.
Áldott legyen az nagy Úr Isten,
Ki meghallgata kérésemben,
Az Úr énnékem erősségem,
Én paizsom és segedelmem,
Örül szívem, és énekben
Dicsérem őtet szüntelen.
Az Úr én népemnek ereje,
Az Krisztusnak nagy erőssége,
Tartsd meg azért az te népedet,
És áldjad meg örökségedet,
Legeltessed és vigasztald
És örökké fölmagasztald.