Skip to content
1574–1634

XX. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Az Úr tégedet meghallgasson Te nagy ínségedben, Az Jákob Istene megtartson Te veszedelmedben.

Küldjön tenéked segedelmet Az Úr ő szent házából, Tereád fordítsa kegyelmét, Tartson meg az Sionból.

Áldozatidat megtekintse, Kikvel őt tiszteled, Égő áldozatodat tüze Égesse meg néked.

Azmit az te szíved kívánhat, Adja meg ő tenéked, Hogy mindennémű tanácsodat Te jó véghez vihessed.

Adjad, Uram, hogy te nevedben Az mi zászlóinkat Fölemeljük nagy örömünkben, És adjunk hálákat

Mondván: Az Úr Isten megőrzi Ez királt kegyelmével, A mennyből őtet erősíti Jobb keze erejivel.

Némellyek az ő szekerekben És bíznak lovokban, De mi az nagy Isten nevében Bízunk mint Urunkban.

Azért ők keményen megesnek, Mi pediglen megállunk, Ők mind az földhöz verettetnek; De mi épen maradunk.

Tarts meg, Uram, és engedd nekünk, Hogy ez király hiven, Mikoron hozzá esedezünk, Segédségül legyen.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XX. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove