Skip to content
1574–1634

XLVII. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

No, minden népek Örvendezzetek És tapsoljatok, Istent áldjátok,

Szép hangossággal És nagy fölszóval. Mert az Úr Isten Nagy fölségében,

Ő királsága És nagy országa Kiterjed messze Ez egész földre.

Hatalmunkba vét Nagy sok népeket, És megholdoltat Sok pogányokat

Minékünk végre Ő nagy ereje. Minket ő fölvett Örökévé tött,

Nékünk engedte Ő kegyessége Jákobnak tisztét, Kit igen szeret.

Imé, az Isten Szépen fölmegyen, Nagy vigasságban, Trombitaszókban,

Urunk fölmegyen Nagy dicsőségben. Énekeljetek Az Úr Istennek

Zengő verseket, Szép énekeket Ez nagy királnak Mint mi Urunknak.

Őnéki minden Jól énekeljen, Mert minden népek Néki engednek,

Királyi székben Ül nagy kegyessen. Az fejedelmek Őhozzá gyűlnek,

Mint Ábrahámnak Istenét áldják Alázatossan Néki szolgálván.

Ez erős Isten Úr mindeneken, Népét megőrzi És jól vezérli,

Nagy dicsősége, Kinek nincs vége.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XLVII. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove