Az Isten az mi reménségünk,
Midőn reánk tör ellenségünk,
Minden háborúságinkban
Megtart erős hatalmában.
Azért az mi szívünk nem félne,
Ha az egész föld megrendőlne,
És az hegyek az tengernek
Közepibe bédőlnének.
Ha az tenger szörnyen zúgna is,
Minden víz fölzavarodnék is,
És ha az sebes szélvésszel
Az hegyek hányatnak széjjel,
Az szép folyóvíz mindazáltal
Az ő szép tiszta folyásával
Az Istennek szent városát
Megvigasztalná hajlékát.
Mert közepén lakik az Isten,
Azértan romlása nem leszen,
Semmi énségben nem ejti
Az Isten jókor megmenti.
Az pogán népek dúlnak-fúlnak,
Nagy sok országok föltámadnak,
De az ő haragos szava
Mind ez földet elolvasztja.
De az Isten minden időben
Mivelünk vagyon ínségünkben,
Jákob Istene ótalmunk,
Az Zebaoth mi hadnagyunk.
Jertek, lássátok ez nagy Úrnak
Csuda dolgait hatalmának,
Ki mind ez föld kerekségét
Elpusztítja ékességét.
Ez földön széjjel nagy hadakat
Ő megcsendeszít háborúkat,
Ívet, kopjákot megrontat,
Társzekereket fölgyújtat,
Így szólván: mindnyájan halljátok,
Hogy én erős Istentek vagyok,
És hogy birodalmom vagyon
Minden népen ez világon.
Summa szerint ez erős Isten
Velünk vagyon minden helyeken,
Az Jákobnak nagy Istene
Dolgainknak segedelme.