Skip to content
1574–1634

XLIII. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Ítélj meg engemet, Úr Isten, És fogadd föl én igyemet Ez kegyetlen nemzetség ellen, Az hamis embernek kezében

Ne bocsáss, Uram, engemet, Tartsd meg én fejemet. Uram, engem miért hagyál el, Lám te vagy én erősségem?

Miért járok keserűséggel, Minden örömöm távozék el? Mert nyomorgat ellenségem És sanyargat engem.

Igazságodat add értenem, Világosságod küldd alá, Ki megvilágosítson engem, Szent hegyedre legyen vezérem,

Bémenésem igazgassa Az te hajlékodba. Isten oltárához bémegyek Az én Uram eleiben,

Azki öröme én szívemnek. Hegedővel néked éneklek, És hálát adok szüntelen Tenéked, Úr Isten.

Miért vagy szomorú, én lelkem, Mit keseregsz illy szertelen? Bízzál az Istenben, mert hiszem, Hogy még őtet vígan dicsérem,

Midőn engem megment híven, Én Istenem lévén.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.