Várván vártam az fölséges Urat, És imé hozzám fordula, Kegyelmessen meghallgata, És megmutatá rajtam jóvoltát.
Kivőn az mély veremből, És az sáros förtőből, És én lábaimat Szép egyenes kőre
El-fölhelyheztette, Vezérlvén utamat. Én szájamban ada új éneket, Istenünk dicséretire,
Hogy azkik hallgatnak erre, Higgyék és féljék ő Isteneket. Bódog, azki az Úrban Bízik, szemét elhajtván
Az kevély népektől, Kiknek minden dolgok Hazugságra hajlók, Tőlök távol keről.
Csudatételidnek sok ő száma, És nagy bölcs gondolatidnak, Hozzánk való jó voltodnak Sokságát senki meg nem mondhatja.
Ha elkezdem számlálni, Nem tudom kimondani, Mert te nem kívántad Az sok áldozatot,
De hogy fogadjak szót, Fülemet megfúrtad. Az égő áldozat nincs kedvedben, Az bűnért valók sem kellők,
Akkor mondom: Ím eljövök, Rólam írás van az törvénykönyvben. Hogy akaratod tegyem, Én kegyelmes Istenem,
Az te törvényedben Gyönyörködik lelkem, És örvendez szívem A te szent igédben.
Nagy sok népek gyülekezetiben Igazságod kihirdettem, Meg nem tartóztattam nyelvem, Jól tudod, hogy én minden időben
Jóvoltod magasztaltam, Soha el nem hallgattam, Te idvösségedet Hívséggel hirdettem,
Mindennek beszéltem Nagy kegyességedet. Uram, tőlem irgalmasságodot Ne vond meg, tarts meg kegyessen,
Igazságod megőrizzen. Számtalan gonosz reám áradott, Sok nyavalya környülvött, Reám nagy sok ínség jött,
Kiknek nincsen száma, Mint hajam szálinak, Kik fejemen vadnak, Szívem is elhagya.
Könyörülj rajtam, kegyes Istenem, Siess, jöjj segedelmemre, És juttasd nagy szégyenségre, Azkik halálra keresik lelkem.
Szörnyen hátratérjenek, Kik káromon örölnek, És kik ínségemen Űznek nevetséget,
Kiáltnak veh, veh, vét, Jutalmok dög legyen. Hogy tebenned mind örvendezzenek, Azkik tisztelnek tégedet,
Szeretik idvösségedet, Mondván: Dicsősség legyen Istennek. Noha én szegény vagyok, És én szükségim nagyok,
De rám gondot visel Az Úr, én megtartóm, Jövel szabadítóm, Úr Isten, ne késsél.
Cookies on Poetry Cove