Az Egek beszéllik És nyilván hirdetik Az Úrnak erejit. Az ég mennyezeti
Szépen kijelenti Kezinek munkáit. Az napok egymásnak Tudománt mutatnak
Az ő bölcseségéről. Egy éj az más éjnek Beszél az Istennek Ő nagy dicsőségéről.
Nincs szó, sem tartomány, Holott ez tudomány Nem prédikáltatnék, Mindenfelé megyen
Ez földkerekségen Beszéde ezeknek. Járások kimegyen Mind ez világ végén,
Holott az fényes napnak Hajlékot az Isten Helheztetett szépen Ő lakószállásának.
Kiben, mint vőlegén, Reggel fölkél szépen Ő ágyasházából, És úgyan örvendez,
Mint az erős vitéz, Ha futásra indól. Az égnek egy végén Fölkel, és elmegyen
Gyorsan az más végére, Sohol semmi nincsen Ő hévsége ellen, Ki magát elrejthesse.
Az Isten törvénye Tiszta ő beszéde, Lelkeket megtérít. Hívség bizonsága,
Kisdedeket abba Bölcseségre tanít. Ő parancsolati Igazak mondási,
Kik szívet vigasztalnak. Minden ő törvényi Tiszták szent beszédi, Szemet világosítnak.
Az Isten félelme Tiszta, mindörökké Megmarad és megáll. Az ő ítélete
Igaz mindenekbe, Teljes nagy jósággal. Arannál, ezüstnél Kedvesb drágakőnél,
És sokkal böcsületesb, Ő szerelmessége És gyönyörűsége Még az méznél is édesb.
Azki szolgál néked, Uram, tanól tőled Nagy jó tanóságot, És azt ha megtartja,
Jól leszen ő dolga Mert vészen jutalmot. Ki tudná bűninek Számát esetinek,
És ki gondolhatná meg? Én sok bűneimet, Titkos vétkeimet, Uram, nékem bocsásd meg.
Szolgádat őrizd meg, Kevélségtől tartsd meg, Ne essék ez bűnben, És én tiszta lészek,
Semmi bűnt nem tészek, Járok te kedvedben. Szájamnak szólása, Szívem gondolatja,
Kedves legyen tenéked. Adjad, óh, én Uram És erős kőszálam, Hogy ne vétsek ellened.
Cookies on Poetry Cove