Skip to content
1574–1634

XCVII. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Az Úr Isten regnál, Ő az erős királ, Kin mind ez föld örvendjön, Minden sziget örüljön,

Fölhő áll előtte, És homály környűle, Ő törvénszékinek És ítéletinek

Igazság ereje. Tűz megyen előtte, Mellyel ellensége Szörnyen megégettetik,

És hamuvá tétetik, Hírek sem lesz soha, Az ő villámása Fénlik világoson

Ez egész világon, Az föld fél, ha látja. Az Isten színének Előtte az hegyek

Mint viasz elolvadnak, Mert Ura ez világnak. Hirdetik az egek Mindenféle népnek

Az ő igazságát, És nagy dicső voltát Az ő hatalmának. Hát pironkodjanak,

Kik bálvánt imádnak, És tisztelnek képeket, Kikre vetik szíveket, Ti, minden Istenek,

Őtet tiszteljétek Állván széki előtt, Kit az Sion hallott, És örült ez hírnek.

Uram, az Júdának Leányi vigadnak, Dicsérvén itéleted, Mert magassan fölvivéd

Az te dicsőségöd Minden népek fölött, Minden isteneknél Följebb emeltetél,

Nagy az te fölségöd. Ti, Isten-szeretők, Gonoszt gyűlöljetök, Hamis cselekedetben

Hogy részetek ne legyen, Mert az ő szolgáit Megmenti híveit Gonoszok kezekből,

Ő nagy erejéből Megtartja népeit. Szentihez világát Nyújtja nagy irgalmát,

És az tiszta szívőek Tőle örömet nyernek, Szent hívek ez Úrban Örüljetek vígan,

És az ő szentségét, Dicsősséges nevét Áldjátok mindnyájan.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XCVII. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove