Skip to content
1574–1634

XCIX. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Az Úr országol És regnál nagy jól, Az nép megrémül, Hogy ő ottfönn ül

Az kérubimon, Ki előtt nagyon Félnek és rettegnek Ez földön mindenek.

Nagy az Úr Isten Ő erejében, Az Sion hegyen Minden népeken

Vagyon hatalma. Őt minden áldja, Mert nagy az ő neve És dicső szentsége.

Ez erős Úrnak Mint jó királynak Nem kell hamisság, Csak kell igazság.

Jó ítéletöt Az Jákobval tött, Kit ő igen szeret, Mint választott népet.

Istent áldjátok, Magasztaljátok, Hajtsatok térdöt Zsámolya előtt,

Mert az szentséges Áron és Mózes, Az ő szent papjai Könyörgöttek néki:

És az Sámuel Könyörgésével Istent keresé Nagy szükségébe.

És kérésekben Meghallá Isten, Megadá nékiek Azmit tőle kértek.

Fönn az fölhőben Oszlop képében, Őköt vezérlé Az puszta helybe,

Kik ő törvényét És szent igéjét Híven megőrizték, Frigyét kedvellették.

Meghallád, Isten, Ő kérésekben, Hozzájok térél És megengedél

Kegyességedből. De hogy bűnökből Ők ki nem térének Megbüntettetének.

Áldjátok őtet Mint Istenünket, Térdet hajtsatok És imádjátok,

Az Sion hegyén, Ő lakóhelyén Dicsértetik itten, Mert szent az Úr Isten.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
XCIX. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove