Ékes dolog dicsérni,
Uram, fölségedet,
És az te nevedet
Énekvel magasztalni,
Hogy ember áldja reggel
Te nagy jóvoltodat
És igazságodat
Dicsérje minden éjjel.
Lantban és hegedőben
És szép cimbalmokban,
Hangos citerákban,
Dicsértessél zengésben.
Dolgaidon örvendek
Hatalmadat látván,
Kezednek csudáján
Örömömben éneklek.
Sok és nagy csudálatos
Te cselekedeted,
Mélség bölcseséged,
Beszéded drágalátos:
Ez dolgot az esztelen
Egy szálné sem érti,
És meg sem tekinti,
Hogy ez miképpen legyen:
Hogy az gonoszok nőnek,
Mint az fű az mezőn,
Virágoznak szépön
Az sok istentelenek.
Hogy örökké essenek
Az veszedelemben,
Te vagy, örök Isten,
Fölötte mindeneknek.
Mert ím az hitetlenek
Az te ellenségid,
Minden gyűlölőid
Szörnyűképpen elvesznek.
Szarvamat fölemeled,
Mint az Egyszarvúnak,
Hogy én vigadhassak,
Én Istenem, tebenned.
Megkenik én fejemet
Zöldellő olajval,
Hogy diadalomval
Lássam ellenségimet.
Végre én füleimmel,
Én ellenségimről
És gyűlölőimről,
Új hírt hallok örömmel.
Virágoznak az hívek,
Mint az szép pálmafák,
És mint az cédrusfák,
Kik az Libanon nőnek.
És az Úr hajlékában
Ezek plántáltatnak,
Szépen virágoznak
Az Isten tornácában.
Hogyha megőszülnek is,
De mindazonáltal
Nagy szaporasággal
Gyümölcsöt hoznak mégis.
Hogy igazságát híven
Mindenütt hirdessék
Az én Istenemnek,
Kiben hamisság nincsen.