Azki az fölséges Úrnak Lakozik ótalmában, És ez nagy hatalmasságnak Nyugoszik árnyékában,
Ez illyen nyilván mondhatja: Isten az én kővárom, Ő életemnek ótalma, És csak őbenne bízom.
Az vadásznak ő tőritől Téged megment féltedben, Az hamis nyelvek mérgétől Megótalmaz kegyessen.
Téged ő kedves szárnyával Takargat és béfedez, És az ő igazságával Mint paizsval védelmez.
Nem leszen néked félelmed Éjjeli irtózástól, Szíved nappal meg nem ijed Az röpölő gyors nyíltól:
Nem árt néked semmiképpen Az éjjeli döglelet, Az halálos dög délszinben Néked semmit nem tehet.
Ha temellőled egy felől Ezren elesnének is, És tízezren jobb kéz felől, Nem árthat néked mégis.
Sőt még nézelled kedvedént Őket szemeid előtt, Mondván: ő érdemek szerént Ez veszél rajtok esött.
Somma szerint, az Istenben Vetem hiedelmemet, Azki ül az magas helyben, Ebben vesd reménségedet:
És semmi kár téged nem ér, Sem nem esel veszélben, És minden gonosz hátratér, Házad felé sem megyen.
Mert az ő szent angyalinak Megparancsolta nyilván, Hogy téged ótalmazzanak Minden te utaidban.
Ezek tégedet nagy szépen Ő kezekben hordoznak, Hogy lábad ne üsd az kőben, Olly híven igazgatnak.
Oroszlánon és sárkányon Minden kár nélkül járhatsz, Oroszlánkölkön és kigyón Lábaiddal tapodhatsz.
Mond Isten: őtet megtartom, Mert engem szívből szeret, Én őtet megótalmazom, Mert dicséri nevemet.
Mihelt hív könyörgésében, Őtet menten segétem, Véle leszek szükségében, Kiből hamar kiveszem,
És nagy dicsőségre őtet Emelem, magasztalom, És az én segedelmemet Őnéki megmutatom.
Cookies on Poetry Cove