Örvendezzetek Az erős Istennek, Énekeljetek Dicséreteket,
Szép énekeket Jákob Istenének. Szép dicséretet Néki mondjon minden,
Lantokban őtet És citerákban Dicsérjük vígan Néki zengedezvén.
Most ez új hóban Néki örvendezzünk, Trombitaszóban Rendelt időnkben,
Víg innepünkben Illik énekelnünk. Mert Izráelnek Isten parancsolá
És az Józsefnek, Hogy ők ekképpen Élnének híven, Jelül nékik hagyá.
Illy kötést szerze Isten az Józsefvel, Midőn kijöve Az Egyiptomból,
Holott az nép szól Esméretlen nyelvvel. Az tereh alól Én kihozám őtet,
Hogy sárgyúrástól, Téglavermekből És ínségekből Kimentsék kezeket.
Hozzám kiáltál Te nagy ínségedben, És megtartatál. Imádságodot
Meghallgatám ott Az nagy mennydörgésben. Az Meribánál Én megkísértélek,
Látám azonnal Nagy keménységed, Mégis tenéked Illyen szóval szólék:
Hallgasd meg népem, És közlöm tevéled Erős kötésem, Halld meg, Izráel,
Azmit szám beszél, És azt jól megértsed: Néked ne legyen Idegen Istened,
De egyedül én, Csak engem tisztélj, Senkitől né félj, Nevemet böcsüljed.
Én vagyok néked Istened egyedől, Ínségben téged Én megtartálak,
És kihozálak Egyiptom földéből. Tátsd föl csak szádot És megtöltöm bőven,
Menten meglátod, Hogy nagy bővséggel Lesz az eledel Csudálatosképpen.
De az én népem Engem nem hallgata, Noha intettem Gyakor beszéddel,
De az Izráel Füleit bédugta. Kin megbúsulék És őket elhagyám,
Hogy bár menjenek Önnön kedvökre És ösvényekre Szabadon bocsátám.
Ha népem szívvel Szót fogadott volna, És ha Izráel Én utaimban
És tanácsomban Járni akart volna, Én is legottan Az ő ellenségét
Nagy hatalmomban Elvertem volna, Vetettem volna Rájok én kezemet.
Ő ellenségét Néki adtam volna. Jó szerencséjét Én őnékie
Nagy sok időkre Terjesztettem volna. Búzát nékie Szépet adtam volna
Eledelére. És nagy bévséggel Az kősziklából Mézet adtam volna.
Cookies on Poetry Cove