Az Istenhez az én szómat Emelém kiáltásomat, Hogy fölkiálték hozzá, Beszédem meghallgatá.
Mindennémű szükségemben Reménségem csak az Isten, Éjjel kezem föltartom, Az égre hozzá nyújtom.
Lelkem nagy bánatban esett, Minden vigasztalást megvét, Az Isten rettent engem, Ha róla emlékezem.
Noha Istennek szívemben Panaszlok nagy ínségemben, Lelkem mégsem találhat Semmiben nyugodalmat.
Szemeimet nyitva tartod, Alunni éjjel sem hagyod, Erőmben úgy elfogyék, Hogy egy szót sem szólhaték.
Gondolám az régi időt, És forgatám szemem előtt Az elmúlt esztendőket, Hányám és vetém őket.
Megemlítém hegedőmet, Néhai éneklésimet, Szívem egész éjszaka Ezt mind előforgatja.
Ennek hogy értelmét leljem, Azon igyekezik lelkem Elmélkedvén erőssen, Végre szólék ekképpen:
Ez harag mindenkor tart-é, Az Úr örökké elvét-é? Nincsen-é őnékie Énhozzám semmi kedve?
Elfogyott-é nagy kegyelme És ő atyai szerelme? És immáran hátratért, Azmit minékünk igért?
Teljességgel elfogyott-é Hozzánk való nagy szerelme? Elaludt-é irgalma Az ő nagy haragjába?
Végre mondék: Odavagyon Az én életem immáron, Isten megvonta kezét, nem nyújtja segedelmét.
De meggondolám ismétlen, Miket míveltél régenten, Az te nagy csudáidot, Kiket sok ember látott.
Csudáidról gondolkodván, Kiket láték dolgaidban, Elmélkedem erőssen, Végre szólék ekképpen:
Óh, erős és kegyes Isten, Szent vagy cselekedetidben, És sohol senki nincsen Hozzád hasonló Isten.
Csuda, Isten, az te dolgod, Azmint gyakran megmutatod, Minden népek jól látják Nagy voltát hatalmadnak.
Népedet te kimentötted, Nagy ínségéből kivötted, Jákobnak és Józsefnek Nemzetét mindkettőnek.
Hogy az víz téged megláta, Ottan nagy félelme juta, És az tenger mélysége Legottan megrendőle.
Az fölhők essőt ejtének, És nagy mennydörgések lőnek. Az magas ég harsaga, Széjjel minden csattaga.
Sűrő nyilak röpülének, Sebes kőessők esének, Olly villámások lőnek, Hogy az egész föld fénlék.
Az föld megrendőle szörnyen, Utad lőn az nagy tengeren, Általmenél az vízen, Lábad nyoma még sincsen.
Az te szerelmes népedet, Mint egy nyájjat vezérletted, Kihozád hatalmaddal, Mózes és Áron által.
Cookies on Poetry Cove