Esmeretes az Úr Isten
Az Júdában, és szent neve
Az Izráelnek földében
Messze terjedt dicsősége,
Az Sálémben szép ő sátora,
Az Sionon lakóhajléka.
Ott meglátja minden ember,
Hogy isteni hatalmával
Megtörik íj, paizs, fegyver,
Hadat megszállít azonnal,
Nagyobb felségednek ereje,
Hogynem az kóborlók sok hegye.
Az ellenség eldúlaték,
Reájok mély álom esék,
Kiket vitézeknek véltek,
Tudatlan lőn az ő kezek,
Mihelyen feddésed hallatik,
Mind szekér s’ mind ló elaluszik.
Ki állhatna meg előtted,
Azki illy rettenetes vagy,
Midőn haragod fölgerjed?
Mennybéli szentenciád nagy,
Mellyet hallatsz az emberekkel,
Az föld megrémül csendességgel.
Midőn fölkél az Úr Isten,
Tartván kemény itéletit,
Hogy az szegényeket itten
Ez földön megtartsa népit,
Dicséretedre fordul néked,
Ha az nép haragszik ellened.
Még egyszer nyilván elveszted
Ez maradék dúlót-fúlót,
Jer, dicsérjük Istenünket,
Megállván fogadástokot,
Kik mindenkor vattok ővéle
És el nem távoztok őtőle.
Adjatok szép ajándékot
Ez rettenetes Istennek,
Ki megtöri hatalmakot
Az gonosz fejedelmeknek,
Az nagy királyok itt ez földen
Előtte lesznek rettegésben.