Hogyha fölindol az Isten, Elkergettetnek szertelen Minden ő ellenségi, És elfutamodnak széjjel,
Ő haragos színe elől, Minden ő gyűlölői, Úgy elűzetnek hirtelen, Mint az füst semmivé leszen,
Elvész minden ő dolgok, Mint viasz olvad az tűztől, Úgy az ő kemény színétől Elvesznek az gonoszok.
De az igazak mindnyájan Örvendeznek nagy vígságban Az kegyes Isten előtt, És vig szívvel énekelnek,
Hogy ő kevély ellenségek Megszégyenült, elveszött. Nagy örömmel az Istennek Énekeljetek nevének,
Dicsérjétek, áldjátok, Ki az szép fölhőkön megyen, Kinek neve erős Isten, Őtet magasztaljátok.
Őelőtte vigadjatok, Mert ő az árváknak atyjok, Kiket táplál kegyessen, Az özvegyeknek ótalma,
Az ő isteni hatalma Lakván ő szentségében. Megáld egyes embereket, Ad nékik szép cselédeket,
Háznép tenyíszésire, Az foglyokot ő kimenti, Az pártütőköt rekeszti Puszta és parlag földre.
Hogy az te néped kivivéd, Az pusztán általvezérléd, És őelőttök menél, Az föld rendőle, csöpöge
Az egeknek verejtéke, Hogy haraggal tekintél. Az Sína-hegy megrendőle, Hogy az Izráel Istene
Rászálla dicsőséggel. Úr Isten, az te földedet Meglátod örökségedet Harmattal és essőkkel.
Ez örök földet megáldod, Mihelt pusztulását látod, Kin te seregid laknak. Az szegényeknek jószágát
Megöregbíted marháját, Hogy ők megtartassanak. Úr Isten, az szűz szíveket Fölindítád elméjeket,
Hogy erről beszéljenek, Kik, hogy az ellenség futna És ő seregek szaladna, Ekképpen éneklének:
Az királyok nagy sereggel, Gyalázattal, szégyenséggel Megfutamának szörnyen, Azkik otthon maradának,
Az prédával osztozának, Martalék részt vőn minden. Hogyha megnyomorodtok is, És ha minden gyalázna is,
És sanyargatna szörnyen, Hogyha az kőfal-romlásban Fekünnétek is bágyadván Az kormos szennyességben:
De mindazáltal ti lésztek, Mint az galambszárny, olly szépek, Melly mint ezüst fejérlik, És tollainak szépsége,
Mint arannak fényessége, Olly ékessen tündöklik. Hogy az királyokat Isten Meggyőzé nagy erejében
Nagy diadalmat szerze, Az föld fejérlék olly szépen, Mint az Salmon hegy környékén Az hónak fejérsége.
Az Istennek dicső hegye, Az gyümölcsös Básán hegye, Ki fölhat az fölhőkre. Ti egyéb és kissebb hegyek
Ez hegyre mit fenekedtek, Mit törtök ez nagy hegyre? Mert ez szent hegyet az Isten Elválasztá jókedvében
Önnön lakóhelyének, És ez helyen mindörökké Lakozásra vagyon kedve Isteni fölségének.
Az mennyei szent angyalok (Sok tömény ezer ő számok) Seregi az Istennek, Vélek vagyon az Úr Isten,
Mint néha az Sína-hegyen, Lakója az szent helynek. Uram, felménél magassan, És fogva vüd hatalmassan
Az te ellenségidet, Kegyességednek nagy volta Az embereknek kioszta Szép préda nyereséget.
Ellenségidet megbírod, Köztök helyhetvén hajlékod Lakozol dicsőséggel. Áldott legyen az Úr Isten,
Ki velünk illy nagy jól teszen, Látogat kegyességgel. Isten az mi segedelmünk, Kegyessen lakozik velünk,
Őriz minket, népeit, Halál és élet kezében, Ő az erős örök Isten, Megtartja ő híveit:
Az Isten ő ellenségét Megveri, megtöri fejét Az gonosz ellenségnek, És mind agyonveri őket,
Kik nem jobbítják éltöket, Hanem csak bűnben élnek. Mond Isten: Az én népemet Meghozom én seregemet
Az Básánnak földéből, Meglátom nagy irgalmammal, Kihozom nagy hatalmammal Az tenger mélységéből.
Hogy osztán az ő vérekben, Azkik levágatnak szörnyen, Moshassad lábaidat, Úgyhogy az sok ellenségnek
Véres sebeket az ebek Nyalják sebes tagjokat. Óh, én Uram, erős Isten! Ki lakozol az szent helyen,
Látták elmenésedet, Elöl mentek az éneklők Azután az hegedősök, Ékesítvén szép rendet.
Kezépben mennek az szűzek, Dobot vernek, zengedeznek, Énekelnek mindnyájan. Ti, azkik, mint egy kútfőből,
Származtok az Izráeltől, Istent áldjátok vígan. Ez szép seregnek közepin Vagyon az küsded Benjamin,
Az fölséges táborral, Az Júda és az Zebulon, Az Neftalim is itt vagyon Egyéb fő hadnagyokkal.
Az Isten téged, Izráel, Szeretett ez erősséggel. Nagyobb erőt adj, Isten! Hogy azmiként elkezdetted
És dolgunkat elővitted, Vidd véghez kegyelmessen. Az Jeruzsálem városért És az te szent templomodért
Néked szép ajándékot Az királyok vígan hoznak. Seregit az kopjásoknak Veszesd el hatalmakot.
Töröld el az sereg tulkot, Űzd el az erős borjúkot, Uram, kik rád támadnak, Verd meg mind az pártütőket,
És holdoltasd alád őket, Hogy adópénzt adjanak. Az egyiptomi nagy urak És az szerecsenek nyújtják
Az Istenhez kezeket. Országok és fejedelmek, Istennek énekeljetek, És dicsérjétek őtet.
Énekeljetek Istennek, Ki lakója az Egeknek, Kiket teremtett régen, Holott nagy hatalmával ül,
Honnan szava úgy megdördül, Hogy zöng és harsag minden. Dicsérjétek nagy hatalmát, Ki fölséges méltóságát
Izráelen láttatja, Kinek nagy erejét ottfönn Az egeken és fölhőkön Senki nem tagadhatja.
Óh, csudálatos az Isten Az ő dicső szentségében! Az Izráel népének Erőt ád nagy kegyelmessen,
Azértan minden időben Mitőlünk dicsértessék.
Cookies on Poetry Cove