Az Sionnak hegyén, Úr Isten, Tiéd az dicséret, Fogadást tésznek néked itten, Tisztelvén tégedet.
Mert kéréseket az híveknek Meghallod kegyessen, Azért tehozzád az emberek Jőnek mindenünnen.
Rajtam az bűn elhatalmazék, Terhelvén engemet, De nagy volta kegyességednek Eltörli vétkünket.
Bódog az, kit te elválasztál, Fogadván házadban, Hogy előtted nagy buzgósággal Járjon tornácodban.
Javaival az te házadnak Megelégítetünk, Szép dolgain te templomodnak Gyönyörködik szívünk.
Az te csuda igazságodból Megfelelsz minékünk, Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól, Óh, mi segedelmünk.
Mindenek csak tebenned bíznak Ez föld kerekségén, Azkik széjjel messze lakoznak Az tengernek szélén.
Te mondhatatlan hatalmoddal Az magas hegyeket, Környülfogod, mint egy abronccsal, Erősítvén őket.
Az tengeri habok zúgását Te megcsendeszíted, Az pogán nép zúgolódását Ottan elenyészted.
Nagy félelmekben elbággyadnak Mindenek ez földen Nagy voltán az te csudáidnak, Kiknek száma nincsen.
Te megvigasztalsz mindeneket Reggel az napfénnyel, Biztatsz minden élő rendeket Csillagokkal éjjel.
Áldásiddal meglátogatod Az elszáradt földet, Hasznos essőkkel meglágyitod Gazdagítván őtet.
Az te kutaidból az vizek Soha el nem fogynak, Hogy az szép földi vetemények Szaporodhassanak.
Az barázdákat megitatod Az szántóföldeken, Az vetést szép essővel áldod, Hogy bőven teremjen.
Megkoronázod az esztendőt Nagy sok javaiddal, Lábaid nyoma kövérségöt Csöpöget nagy zsírral.
Lakóhelyei az pusztáknak Folynak kövérséggel, Hegyek és halmok vigadoznak Nagy bőv termésekkel.
Az szép sík mezők ékesednek Sok baromcsordákkal, Villagnak az szép szántóföldek Sűrő gabonákkal.
Az hegyoldalak, mezőföldek Szép búzanevéssel Örvendeznek és énekelnek Nagy gyönyörűséggel.
Cookies on Poetry Cove