Skip to content
1574–1634

LXI. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Kiáltásom halld meg, Isten, Vedd füledben Az én könyörgésemet, Mert én szívem nagy ínségből

Messze földről Kiáltja fölségedet. Végy föl engemet kőszálra, Magasságra,

Hol bátorságom legyen, Mert te vagy én erős tornyom, Vigasságom Én ellenségem ellen.

Te hajlékodban lakásom Én kivánom És ohajtom szüntelen, Szárnyaidnak árnyékában,

Kívánkozván Vagyok jó reménségben. Mert meghallgatsz kérésemben, Óh, Úr Isten,

Nyújtván kegyességedet. Örökségeket megadod És megáldod, Azkik félik nevedet.

Naphoz napok adassanak Az királnak, Nagy sok nemzetségekre Sokasítsad esztendeit

Nyújtsd életit Véghetetlen időkre. Országra érjen sok időt Isten előtt,

Szép csendesz békeségben, Igazságodnak hívsége Elől vegye És őrizze kegyessen.

És osztán vígan éneklek Szent nevednek Mindörökkön örökké: És azmelly fogadást tettem,

Megfizetem Naponkint őnékie.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
LXI. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove