Az bolond így szól az ő szívében:
Nincsen Isten, azért gonoszságban él,
Utálatos bűnt teszen, semmit nem fél,
Ez egész földen azki jót tegyen,
Senki nincsen.
Az Úr az égből alátekinte,
Ez földön az emberek fiaira,
Hogy meglássa, ha kinek esze volna,
Ha az Istent valaki keresné
És tisztelné.
De azt jól látja dicsőségében,
Hogy az jó útról eltértek mindenek,
Mindnyájan förtelmes bűnben hevernek,
Azki az Istent tisztelné híven,
Csak egy sincsen.
De az hamissak meg nem gondolják,
Hogy népemet, mint az kenyért, megeszik,
Meg nem térnek, sőt magokat elhiszik,
Az Istent segédségül nem hívják
Sem uralják.
Azhol nincs félelem, ott rettegnek,
Mert megtöri ő csontjokat az Isten,
És boszút áll az te ellenségiden,
Tőled, Sion, megszégyenítetnek,
Kik rád törnek.
Az Sionról vajjon s’ ki jövendel,
Ki az szent Izráelt megszabadítja?
Ha Isten fogságból népét kihozza,
Örvend az Jákob és az Izráel
Teljes szívvel.