Skip to content
1574–1634

CXXXVIII. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Dicsér téged teljes szivem, Én Istenem, Hirdetem neved, Dicsérlek Istenek felött

Én tégedöt, Mert azt érdemled. És az te szent Egyházadban Imádkozván

Neved tisztelem, Áldásodra én kész vagyok, Hálát adok Neked, Istenem.

Öregbül nagy dicsőséged Mert megtészed, Azmit megmondasz, Ha könyörgök ínségemben,

Engem menten Megszabadítasz, Téged minden földön lakók, Nagy királyok,

Uram, dicsérnek. Mert szent igéd igazságát, Tiszta voltát Eszekben vették.

Ez Urat, ki fölségessen Csudát tészen, Fölmagasztalják Mondván: Nagy az ő ereje,

Dicsősége, És azért áldják, Mert noha ül nagy magassan, De lát nyilván

Alatt valókat, Magas dolgokat is könnyen Lát élessen Mind fönn s mind alatt.

Mindennémű szükségemben, Ínségemben Megerősítesz, Láttokra ellenségimnek,

Kik gyűlölnek, Engem megmentesz. Azmit az Úr egyszer végez, Az jó véghez

Megyen mindenütt. Jókedved megáll. Ne hadd el, Sőt végezd el Kezed munkájit.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
CXXXVIII. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove