Áldjátok az Úr nevét, Azkik néki szolgáltok, Magasztaljátok őtet, Kik hív szolgái vattok,
Kik állotok házában, És jártok tornáciban! Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét,
Mert ő igen jókedvő, Jákobot mint ő népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.
Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen: Isteni beszédével
Azmit akar az égen, Megtészi földön, vízen. Ki ez világ végéről Támaszt terhes fölhőket,
Az földet hinti fellyől, Midőn bocsát essőket, Szeleit rejtekhelyből Kiküldi erejéből.
Az elsőszülötteket Megölé Egyiptomban, Mind barmot és mind népet, Nagy csudákat mutatván,
Kin álmélkodott minden Az Egyiptom földében. Népestől az fárahot Sok nemzetet elveszte,
Sok erős királyokot, Amori Szihont veszté, És az básáni Ogot, Az Kánaán országot.
Ez földet Izráelnek Adá mint ő népének, Hogy örökségek lenne Nékiek mindörökké.
Uram, az te irgalmad Mindörökké megmarad. Megáll örökké neved És szent emlékezeted,
Népedet hatalmadban Ítéled igazságban, Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyessen.
Az pogányok bálványi Ezüstből és aranyból Kézzel szoktak öntetni, Csak semmik bár, nézd meg jól,
Szájokkal ők nem szólnak, Ő szemekkel nem látnak. Nem hallanak fülökkel, Az ő szájok nem lehel,
Azokhoz mind hasonlók Az illyen képformálók, És kiknek reménségek Efféle bálványképek.
Az Urat no dicsérjed, Izráel házanépe, Áldjad és dicsőétsed Áronnak nemzetsége,
Nemzeti az Lévinek Az Urat dicsérjétek. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek,
Az Sionról áldjátok És őt magasztaljátok, Az ő lakóhelyében, Az szent Jeruzsálemben.
Cookies on Poetry Cove