Skip to content
1574–1634

CXXX. ZSOLTÁR

Albert Szenci Molnár

Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen Ez siralmas mélységből, Hallgass meg, Úr Isten,

Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én igyemet, Mert régen óhajtlak.

Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg, Uram, ez világ szerint Ki állhatna úgy meg?

De az te irgalmad nagy Az téged félőken, És te engedelmes vagy, Hogy dicsérjen minden.

Énnékem reménségem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjében:

Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint az verrasztó éjjel Az virradtát várja.

Izráel, az Istenben Vesd reménségedet, Mert szent irgalma bőven Nagy messze kiterjedt,

Ő segítő mindenben: Hívein könyöről, Az Izráelt kegyessen Kimenti bűniből.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
CXXX. ZSOLTÁR · Albert Szenci Molnár · Poetry Cove